Magamnak mondom,
a falak hallják:
ha eddig elkerült,
hát öregedőn,
őszülőn már
ne kísértsen rút
irigység, se gőg,
se undok becsvágy!
A tapsos sikert
hagyd a ripacsoknak,
kik szerelmük fülébe
a suttognivalókat
is úgy ordítják,
mint arénákban
vagy csatatéren
a huj, huj, hajrát!
Maradj meg nekem,
szerelmem,
s „velőm pillangója”*:
szép vágy,
s még marasztaljon
sokáig egy ágy,
csupán ennyi lenne
a becsvágy!
(*az idézet Katona József egyetlen életében megjelent verséből való)
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez