Csonthideg januárban
elképzelem az irodalom
örök szolgálatosának
álombeli szép útját
amint megcsavart fák között lépeget
az idő alakította, amint engemet
hisz kibírt már ennyi telet
de sosem mondta: most már elég!
örök optimista tanárként hajtogatja:
„Géza kék az éG”
talán diákjai csenték zsebébe
a nyelvi tréfát
mennyit alakít, hitet, meggyőződést,
szerencsés mint ama fák,
dacolva az idővel
ott állnak még helyükön
a vándoroknak utat mutatnak
hófúvás határán is
hogy célba érjenek
hirdetjük: olyan január van
amikor az ifjúkor
lelkesült hite üzeni
csorbíthatatlanul mégis nyár van
mely az ifjúsággal, hittel újra felér
kívánom így legyen 2007 telén.
< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez