1944 karácsony táján…
az istálló felét elvitte a légnyomás –
a másik felére, jászol közelébe…
az ijedségtől megcsikózott
katonaapám sárga lova
di-cső-ség, di-cső-ség,
menny-ben az Is-ten-nek
sziréna-lövedék-zene az égből
halott katonák lent az angyalok
kiszálló leheletük tódult az istállóba
bé-kes-ség, föl-dön
az em-ber-nek
Így lett valami meleg a jászol körül
fiam én mindenre vissza tudok emlékezni
a csikó színét elmosta mégis valami
azt hiszem még nem volt az anyja színe
apám másnap bejelentette, hogy csikó született
apám másnap bejelentette, hogy a csikó nincs
ó bol-dog Bet-le-hem
ál-dá-sok vá-ro-sa
Fiam a csikót esküszöm elhoztam (volna) neked
< vissza Amíg fölragyog a jászol (Versek Keresztes Dóra illusztrációival) verseskötethez