Egy közlekedési he-roi-kus átkiált a másik oldalon intézkedő he-roi-kusnak: “Komám, aki itt átjön az én tilosomon, lehet hősi halott is, de én megbüntetem.” Visszakiált a másik he-roi-kus: “Értettem, a te tilosodon te szeded a pénzt, de nem az én hulláimtól!” És feltűnik, araszolva ugyan, de mégis szirénázva egy főbbrangú he-roi-ka, kihajolva egészen a kékfehérből, megnyerő keblekkel dudál-gat ide-oda a megmeredt posztosoknak: “Tizedes fiúkák, az őrsön számolunk majd! A pénzből vesztek nekem egy meglepetést, én meg cserébe ide villanyos kacsintgatót kunyerálok.” Felcsattanó tapsunk csaknem elnyomta két autó könnyebb találkáját, de azért: csatt!, és utána néma csend meg kuss, állt ott tovább a két szegény legény he-roi-kus, még mindig leengedett karral vigyázzban, frászban; bambultunk kollektíve a szirénázó szirén után, aki már a Duna fölött kékfehérlett.
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez