Életemnek
sebes vagy lomha
dicső vagy dicstelen
curriculum-ját
leginkább
– szívem szapora dobpergései –
– térdeim nyikorgó szalagjai –
– és fuldokló sejtjeim –
unják.
De ha mondjuk oly szerencsétlen lennék
hogy dupláznák mostani éveimet
s kitartana addig e Golyóbis
pisla gyertyafénye:
bizony válogathatnék és körmölhetnék
a lustaságról szép emlékeket!
De lesz-e majdan akkor valaki
ki mindezért fizet?
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez