Mert vágtatott veled
vad éjszakákon – ÁT
át a legvadabb éjszakába
kába kába voltál
mint az éj:
kőként nehezülő álom
Mert újra láthattad
a 4 deci vörös benzint
habjától megfosztva
egy labor-kastély zümmögő csendjében
dideregni fiola-éjszakában
Aztán néhány napig
reszketve kóboroltál – UTÁNA
imád mögötti tájra
a hajnali derengést hívtad
e halálos nászhoz nyoszolyónak
S ő is gejzírvirágként
kicsapódva lengett
steril egykedvűséggel
imád mögött derengett
Mint minden gyanús fényed
felejtett homályod
véredtől kérik most
tanúvallomásod
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez