A költő halántékánál, akár egy határozott, de vékony kapunál, a dolgok lelkei úgy kopogtatnak, mint az ádáz bosszúállók. Éjjel és nappal, kint és bent ugyanaz a makacs dörömbölés. Egyszer az ostrom higanyesőként jön, máskor meg mintha a tenger csapkolódását is vaskesztyű szorítaná.
Az évszakok itt egyforma fényben születnek és tűnnek a semmibe. Semmi se tagolja őket, semmi se különbözteti meg arcukat; eltűnésük olyan, mint mikor egyik folyó átömlik a másikba. Ez alatt az idő alatt minden szörnyűség, minden fejlevétel megtörténhet; de az öngyilkossággal fölérő remény is itt van -: hasonlatos a tél közepén virágzó magnóliához.
A költő halántékánál a levegő oly vékonyan és hidegen emelkedik egyre följebb, mint egy borotvapenge, s ott a magasban a dolgok flottái úsznak az örökre elveszett idő vizében. A költő halántékánál a determinált tér konok törvényei tombolnak.
Nagy Gáspár fordítása
Dorin TUDORAN (1945) román költő, esszéista. Temesváron született, a ’80-as években a román ellenzék egyik ismert alakja, kiállt Király Károly és Szőcs Géza mellett. Majd az USA-ba emigrált és ott szerkesztette és kiadta a Meridián c. politikai és az Agora c. irodalmi-kulturális folyóiratot. Fontosabb kötetei: pasaj de pletoni (gyalogátjáró) 1979 és az emigrációban megjelent De bună voie, autobiografia mea (Önéletrajzom jószántamból) 1986.
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez