I .
A recsegő ropogó turbinák
szárazon forognak
hasztalan pörögnek
fáradt álmukig
már lomhábban kering
a pár liternyi sós-vörös
folyam
mészhegyeiden szinte
csak átbukik
oda ahol még
a hús pirosló dombjai
síkságai hirdették meg
a maguk külön álmait
ez lehetett az ifjúság?
talán a vágy?
talán talán – –
II.
az örökké lehúnyt tavak
mélyén már nem siklanak
buja sellők
kéklő asszony-halak
ezüstlő hatalmas
őszi horgodon Uram
tört tükörezüst ázik
s didereg hártyás
lúdbőrös tükrödben
egy búcsúzó alak
(1990. szeptember)
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez