(kicsivel hosszabb dedikáció Orosz Istvánnak)
Én csak elképzeltem,
amit az Úr megálmodott,
hogy melegítse az én álmaimat,
azaz: védje, borítsa be
egy RADIRGERINC legalább,
hogy törölhetetlen legyen,
de lám: törlőeszköz híján
is eljön a kényszer,
valaki önkényszerítése,
mondhatni úgy is:
félelemtől vezérelt
szabad akarata,
és aztán ra-ta-ta-ta-ta…
lekaszálja, Uram, az Ön álmait
az én álmaimról,
a fehéret egy halom feketére lövi,
csonkig nyírja, mint a júliusi jégeső
a siklósi hegyoldalt…
bizony mondhatom már,
bocsánat, Uram,
nem így képzeltem,
mikor elképzeltem,
hogy a képzelet szabad…
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez