Elképzelem
2099-ben
ezt a fát
ha szerencséje van
még itt áll
akkor is
kissé a ház
felé dőlve majd
hatalmas
árnyékot tart
a kert fölé
termése bő
mondjuk dió
vagy gesztenye
de akkor már
túl „életművén”
nem terem
most egyidős velem
a ház helyén
persze limlom
kék mázas
edény-cserép
s térdre rogyott
faltörmelék
között örök
a vadszeder-
remény
a fa gondolja
hogy elképzelem
de ő bölcsebb
nem képzeleg
nem ír csak él
fészket kínál
a rigóknak
veri zápor
éri hó Nap
s majd egy őszi
szép reggelen
nagy levelet
küld nekem is–:
behívónak
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez