Verseskötetek - Tudom, nagy nyári délután lesz
Epe(pe)kövek a Parnasszoszról
Karinthy Cini halhatatlan író
és fradista emlékének
(A. nyári változata)
Mivel mindenből rendre kihagyták észrevette hogy ez érdemes státusa lett igazolást kért a fő- fő kihagyóktól a feje nem fáj emiatt többé gondolta s legalább valamit tett mikor kérdezték tőle hát te mért nem vagy már a nagycsapatban? örökké csak a fakóban unatkozol? cipeled a zongorát? ilyenkor előkapta az igazolásokat s megmutatta a céhbelieknek valahai játszótársaknak ellendrukkereknek aki jött persze savanyú a szőlő- lé mondhatták amazok pedig nemesen és nagyvonalúan mindig csak a rizling savanykás s holmi ószövetségi tőkéket korsókat és tömlőket emlegetett példabeszédétől szinte megittasulva irigyelték is ezekért az értékes papiruszokért melyeken mértékadónak mondott és föltömjénezett rettegett kihagyók érték- és lelkiösmérettel megcsalt számadók nevei sorakoztak mint becses dedikációk csak a szíve kezdett kihagyni mondhatni ritkábban ütött a harangnyelv ritkábban és csöndesebben a légzése viszont szaporább lett és a pulzusa is álmában sokat forgolódott izzadt és gyakran arra riadt most biztosan vége a dalnak de aztán elhessegette nem gondolt semmit főleg nem gondolt rájuk velük inkább azokra akiket már nem lehet kihagyni illetve lehet mert ez is megtörtént számtalanszor szóval arra gondolt már jobb lenne velük beszélgetni ott a mélyfönti lakban biztos adnának jó tanácsot olyanokat például hogy nem kell annyira feltupírozni a hitványságokat nem kell annyira mellre szívni szívére venni nem is vette ó nem ő nem nem volt szíve nem mellre szívni sem szívére venni aztán a többi néma ó néma ő.
(B. tavaszi változata)
Persze már szégyellem is hogy bent maradt a kezdő 11-em de aztán semmi tartalék aki futkározott volna értem a fakóban vagy ült volna a szálkás kispadon és volt bennem azért csöppnyi hezit hogy mindent vissza! de már nem hevít semmi sem maradok tiszteletlenül szorongásaimmal és várom mikor ejti a lábára e súlyos bibliát egy jámbor olvasó.
(C. őszi változata)
Kimaradni persze mindig jó karámon kívül több a fű ám belül több a széna zab vagyishogy ha tetszik elbőgheted magad s eldallhatod a számadó juhászról ez is csak egy oltári tahó meg szánandóbb is persze ha kutyái szaglását követve szamaragol a szaharai ködben vagy áll gazdája pártján csökönyösen helyben bizony a helyzet akkor iázni való!
|
(1997. júniusvég)
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez