Álom lehet
vagy őrült ébrenlét
mint mikor valaki
a fáradtságtól
nem bírja lehunyni szemét
s remegve ott áll
a nyár dimb-domb trapézában
és a sárga szalmahengerek
egyszerre gurulni kezdenek felé
már érzi az iszonyú súlyokat
törekes testét
vérét a szalmaerekben
amikor öntudatlan
gyufát gyújt
mintha kardot szegezne –
így várja a pokoli végítéletet
várja az első sercenést
< vissza verseskötethez