Egyszer lehetett volna egy szigetem,
fönt, nagyon Északon,
de bolond voltam
és mindenféle kifogásokkal
hozakodtam elő,
így aztán a sziget elúszott.
Pedig már kezemben volt
a sziget kulcsa is,
azaz egy ladik,
(két evezőlapáttal)
másképpen szólva az arra felé
használatos egyetlen közlekedési eszköz.
Aki megajándékozott volna
ezzel a szigettel,
Róla nehéz szólnom:
a szomszédos szigeten lakott,
neki is volt egy ladikja,
és állandóan énekelt.
Álmomban gyakran
visszavonulok szigetemre,
s hallom a szigetszomszédom énekét
majd az evezők csobbanását is,
ahogy valamelyikünk elindul…
és mindig boldog fáradtsággal ébredek.
(utóirat)
Talán ha nem olyan szép,
vagy nem olyan suhogóan szőke,
és nem énekel állandóan,
és nem ír, nem szaval verseket
akkor talán …
most boldog szigetlakó vagyok.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez