Verseskötetek - Versek a Tiszatájban (1979-1999)

Észrevétel

És miről szóljanak mostanság a versek?
Mikor mindenki kibeszél, kilocsog;
csak úgy röpköd protézisek közül a nyál,
s a nyár gyúlékony gumiján
csúszkálnak le-föl alkalmi szó(l)nokok.

És hallgatnak versek mélyén a költők.
A költőkben meg versek alusszák
holtaktól tanult álmukat.
Reflektoroz az óceán mély kútjában
valami fénylő…
s valami fényes is szurkál
másfél méterre a föld alatt.

Hát nem több, csak ennyi volna
e szelíd kérdésre az észrevétel;
s a jámborul dühöngő enyészet
nyomán ott fönn az égi mélyben
homályra vált egy régi fényjel.

És mintha már fölénk hajolna.

(1989)



< vissza Versek a Tiszatájban (1979-1999) verseskötethez