Dobokai Sándor Györgytől, Balassi gyóntatópapjától származik az első hiteles leírás a költő haláltusájáról. Utolsó szavai így hangzottak: "Tuus miles fui Domine. Tua castra secutus sum." (" A Te katonád voltam, Uram. A Te seregedben szolgáltam.") Az értékes dokumentum a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában található. De Dobokai Sándor György évek múltán, emlékezetből, hogy a költőt megidézhesse hallgatóságának, így rakosgatta össze szavait.
Tusakodván bévül
én igaz Istenem
soha nem is másokkal
hajolj Te most fölém
egekből leszálló
minden angyalaiddal.
Szívem humuszába
legszebb hónapodat
virágostul borítsad
sebemnek üszökét
lázam futosását
erősen csillapítsad.
Hűsítő kedvével
csobogó nagy vized
testemet ha megfolyná
Danubius forrás
szikkadt nyelvem tövét
élesztené olyanná
mivel Téged Uram
végcsatám porondján
híven dicsérhetnélek:
katonád voltam itt
angyalid kürtszaván
táborodba megtérek.
(Lejegyezvén az Úr 1994. esztendejében)
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez