Szeretettel Rába Györgynek
Sietnem kellett volna
de én nem siettem
egyszerre lépni velük
de én nem léptem
nekem egy árva mozdulat
is rettentő tusakodást okoz
ráadásul és tán makacsul
visszacsavarodtam a múlt
feledett jeges zónáiba
ahol csak a hó világított
– – –
de a lábnyomok hozzák
hibátlan ép formájukat
és az emlékezet sem
olvad el túl könnyedén
hanem pontosan kibetűzi
a jég mögötti tengert
a térkép és zászló
itt már súlyfölösleg
egyetlen iránytű marad
velünk –: az Isten
és aztán sátrat ver
mint Amundsen…