és szeressetek érte.”
No, éppen ez az, amit nem lehet megbocsátani,
és még százévesen se lehet ilyesmit kérni,
mert a jó vers mindig megbocsáthatatlan,
s Te nagyon sok jó verset írtál ahhoz…
s különben meg… hogy azóta mi a jó vers?
abban már régóta nincs egyezség,
kedves öcsénk-bátyánk…
bizony itt csak az irigység biztos,
csak a ködben kaszaboló táborok léte,
csak a kikiáltóké,
csak a veled üzletelőké
meg az árulás-szakértőké,
no és a harcos kisajátítóké, akik úgy szeretnek,
hogy hónaljszagú ölelésükkel riasztanának el Tőled…
és láss csodát: néhány hónapja láttam
egy különös filmet Rólad,
azt hiszem, a Duna Televízióban,
szerintem nagyon jó volt,
pedig a hossza vagy négy óra,
két részletben láttam, alighanem ezt sem tudják
megbocsátani a rendezőnek, meg azt sem,
hogy évekig koldulta össze a filmre való aprópénzt,
s dacból és szeretetből mégis megcsinálta,
sőt képes volt a mi eszméletünket is
feltölteni s ébren tartani Veled,
és ama görbületlen gyémánttengelyt tartó
hibátlan versmondataid között,
s ezért… – lehetek elfogultsággal is vádolható –
azt hallhattam a film végén, amit régóta
magam is a legfontosabbnak tartok…
és nagyon szeretlek érte:
És én megkerültem érte a világot.”
Látod, most kicsit jobban látok…