Verseskötetek - Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé)

Figyelem őt most figyelem_

őt
Figyelem                 figyelem
most


Most nagyon lehet figyelni
ott nem hallatszik semmi
fölösleges
már évek óta az emlékezetben
kel fel és nyugszik a hold
és hajnalig a szökőkutak
torkában poshad a víz
csillagra nem látsz de a tér
fölötted is csillag alakú
lépkedsz és mormolod ha már
nyelvedből kelJ emigrálni
La place de l’ Etoile
minden szögében zajtalan
véredények élénkpiros villamosok
kékesszürke pusztuló galambok
szikráznak élik augusztust
fölötted egy néma beharapott
de előbb bevert szájú város
most nagyon lehet figyelni
nem lehet kifogyni a figyelemből
így sem hallatszik semmi
még az áthallás is a rejtvény
függőlegesében nyöszörög
Václav én nem tudom mert oly
rég nem írtál csöpp szobádban
akár egyetlen lámpa ég-e?
Itt már nem lehet igaz
a figyelemösszpontosítás
csökkent lehetősége …!
 
(1983)


Václav HAVEL (1936) cseh drámaíró. A Charta 77 polgárjogi mozgalom aktivistájaként vált ismertté. A ’80-as években öt és fél évet ült börtönben. Ma a Cseh Köztársaság elnöke. Largo desolato címmel 1989-hen öt ismert színműve Magyarországon is napvilágot látott. A figyelemösszpontosítás csökkent lehetősége című hangjátékát 1969-hen közölte a Nagyvilág. Magyarul olvashatók még: Audiencia (1989); Távkihallgatás – Tiltakozás (1989); Kísértés – Területrendezés (1990). Ez a vers akkor jelent meg a Jelenkorban, amikor Havel börtönben volt.



< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez