Nem idomultam
nem azonosultam
ahova nem hívtak
oda nem tolakodtam.
Berkeley sétányain
mókusok és őrült
tanárok/diákok között
boldog voltam.
A déli hangverseny
után a három csellistával
I. elment/elmendegélt
magamra hagyott.
Fedezzem föl magam
magamnak ezt a
PARADICSOMOT.
Hol diákok
szakadt tanárok szónokoltak
kivívták ámulatom
feledtették:
honnan jöttem
s most hol és miért vagyok.
Talán Miłoszt megkerestem
volna de már fölhagyott
a fárasztó okítással
így hát három mókust
figyeltem a szeptemberi
délutánban:
mily ügyesek és szépek
“a gondolat és forma
megvalósításában”
hullámzanak mint egy
Miłosz-vers
egy másik délutánban.
(1988)
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez