A mészoltás pillanatai szememben
és lehámlok az első házfalon
véremmé lesz a tél kifacsart
lényege: óriás Mancsosok hólimonádéját
vedelem én aki felköszöntöm a
gyertyák előjön-e a Medve vigaszát
mert vágya lettem a marcangoló ének
és a faggyú lecsüngő idegének
keresztvíz permete után bemutatva
vének jóslatainak s ha egykoron
szindbádi májusban felragyogok a
halál elnemfeledlek csukló-szíján
kezemben véres lenyomatokkal ott
a gyertya De még itt vagyok!
Itt hazámban hol a mész vakul
alázatosra ahogy a Medve gótikussá
szervezi pofonjait súlyos átkait
riszálja tavaszi énekekre hogy
pincék zsúpjai alatt befagy az
óbor de őszre a könnynek hordót
mégsem forrázok ilyen mesét nem
hagyott bennem édes mamám Bakler Mária
ki ma születésenapján halottaiból
imáival összefoltoz Jöhet a Mackó
a pamacsos hogy harmonikás bordáim
cirkuszába kancsalítson: fölvert
habnak sehol a hó kifent borotvám
élire hull a brummogás sehol
a hó hát ne hátrálj a VILÁGBARLANGBA
vissza mert torkodra ültetem vallatónak Szent Balázst!
FEBRUÁR MÁSODIK NAPJÁN „LÁTTÁK SZEMEIM
AZ ÜDVÖSSÉGET” KARJÁRA KÉPZEL VALAKI
„NEM LEHET MEGÖLNI CSAK ELPUSZTÍTANI”
ELÉM TÁNCOL EZ A HATALMAS BARNASÁG
SZÁJÁBA KÉSKÉNT SZORULT A GYERTYA
< vissza Koronatűz verseskötethez