Oláh Jánosnak
Oldja a cseles kéz-kötést,
Lábát sebesen kulcsolja át meg
Át a ráküldött ördögnek is;
Hajnalig hátára fekteti szépen.
Janó valahányszor is győzi a versenyt!
Álmatag társak persze csodálják.
No lám, kicsinyhitűek, földik,
Olyan izgalmas, szép ez az élet:
Simán és gyáván én sosem adom föl!
2002. november 24.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez