Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

Lassan megválni
ettől attól
csöndben megválni
ezektől és azoktól
megválni bársony éjszakáktól
mikor az összes csillag
neked világolt
könnyedén
megválni mindentől
mi fontos volt egykor
tán még tegnap is
de látod mára
már lelkedben is összeomlott…
maradt emlék-köd és pára
könyvek levelek képek
sajognak visszanéznek
hadd remegjenek hát kissé
mert jön a válás
ott szemközt félszeg hegyek
és a büszke tornyok
miket szemedben
gyűjtögettél
lehetnél nekik is hálás
mert ott állnak mind hűséggel
akikben még hihettél
a folyó meg folyt
és néha áradt
s te néha félve bátran
hídjaira tetted a lábad
most üzened halkan:
hogy nem teszed többé
mert arra már nem lesz szükség
hiszen a megválást gyakorlod
és csak erre a semmiségre
maradt gondod
hogy átkelj átérj
oda ahová
kezdettől készülődtél.