Hajnalka bíbor virága
sötétben ébred világra
bársonyos sötét bíbora
kinyílik mindig hajnalra
szerelmet áhít tölcsére
szerelmet kapnék cserébe
szerelmet ásít tölcsére
harmatot töltsél mélyére
dicsérje harmat záporát
éltem haló- és hímporát
hajnalka éltem hajnala
szívem szívedhez hajlana
szerelmes szívű hajnalka
vérem véredhez omlana
hajnali órán kápolnám
álomba aztán ápolnám
nappali álom halálos
közelebb visz a halálhoz
gyönyört hírdető virágom
tölcséres kelyhed bezárom
szívem dobogná színeid
egy nyáron át októberig
bíborpiros és égszinkék
virágot hozzád én vinnék
képzeletemben nem volt rég
ilyen felhőtlen boldog ég!
< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez