Nyarak gyűrődnek
össze benned
mint átizzadt
lucskos lepedők
utolsót lobbannak még
a napfényt harácsoló
barna nők
ujjad horzsolásától
augusztusi kazaltüzek
és kilőtt repülők
lobognak hát porig
a föld poráig –
te már nem mentheted
a meg nem menthetőt
halálraítélt évszak ez a nyár
a búcsúzás zaja
nem tarthat sokáig
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez