"Halált hozó fű terem
Őrizd meg jól az életed,
De künn a dal szabadító s szabad,
A mindenséggel mérd magad!
Nagyobb igaza sohse volt népnek,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem.
Hunniában valami készül,
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Hadd tehessek az emberiségért valamit!
Most hódolok midőn még messze vagy,
Akasszátok föl a királyokat!
Haza csak ott van, hol jog is van,
Édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
A hősöket egy közös sírnak adják,
Vörös, de karcsú még a nyár.
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Az Óceánt mégis elérem.
Jöjj el, szabadság. Te szülj nekem rendet,
A néppel tűzön-vízen át!
Nem halhatunk meg, élnünk kell tovább."
< vissza Koronatűz verseskötethez