Júliusvég: boka-érintés hava,
áldott nyárvégi várakozás.
Ha Isten műtermében is sötét
izzású volt a napfogyatkozás.
De készülgetett száz boka-rajz:
nem szünetelt az ábrándozás.
Egy bátortalan félsziget-lapon
valami olvashatatlan kódexmásolás.
Csodáltam, hogy szép és fiatal,
miért maradt el eddig a találkozás.
„A szezon szeptemberben indul”
búgta, okézta a cinkos galériás.
Méz-szavaiban színek titkos ősze…
ahogy festeném: vonzás – taszítás.
Játék, játékszer, gyönyörű modell,
rohanásaink közt éden-habzsolás.
Mielőtt a tűz hamuba csuklik
legyen egy utolsó, őszi vernisszázs.
S aztán ne legyen Helyette senki,
és helyettem… se más.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez