(Belső tó)
Színültig telt azúr kondér
alatta lángol a nád
fölötte az erdő lobogó
zöldje füstöl
a belső tájban
minden vibrál:
hatalmas nyár van
(Aztán majd egyik nap)
Két gesztenyekoppanás
mintha gerincre
hidakra hulló bombák
és nőnek a tó fölött
a reggeli ködök
kerekednek az álmok
az egyszervolt nyárról
de a fecske-iskola már
betéve fújja az idei napsötétet
s okulva rendben
Délre költözött
(A csontoké lesz)
Gesztenye-és dió-órák
ahogy az érés mutatója
boldogan ketyeg héjában
s körbe jár a vég
üt dobol kakukkol a ház
őszi gyümölcs a csontoké
íze a nyelvet elélteti sokáig
dió gesztenye hull gurul
majd súlyos téli borokhoz
súllyal zamattal illeszkedik
(Barázdában)
Kánonon kívül károgok
de a kánonon kívül
károgókhoz sincs sok közöm:
öreg fekete varjú
szálegyedül járom
az őszi szántást…
de lám előttem
nagy fényes ekékkel
csak Isten lovai lépnek
(Szűk őszi ösvény)
Gesztenye barna
ősz-barna szemek
benne vagy alatta máris
a szelíd láng tüze korma
nyárból indítja tervét
s őszre bebarnul lombunk
rozsdafolt rúzsok „Napszépe”
kudarcom kölcsön-délelőttje
az egész világ két barna szem
beérsz mint termés mondod
mint szűk ösvényű ősz
beérsz majd árva jóság szelíden
őszre….télre mondom
de nem tavaszra…
(Skorpió-alt régi gordonkára)
Lám hullásainkban
is van gyönyörűség
a méltó zuhanásban
a csöndes alászállásban
libegő esésben
mindig föntről lefelé
a föld arca felé
készül a magas égből
Isten lába elé
csak levél vagyok mondja
csak boldog szerelmesek
fejére hulló gesztenye
a Sétakertben
telihold szindbádi éjjel
kökény színétől égő
dió ízétől férfi
birs illatától részeg
álom vagyok Érted
(Téli végzés)
Bár még öntudatlanul
de szegény anyámat
oly nagyon megkínozva
jöttem a világra
a jóslatok szerint is
nagy kínok között
szörnyű haláltusával
megyek majd utána
így lesz kiegyenlítve
rendben az a számla
amiért ez a halandó
sűrűn pillog hátra.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez