□
Csak a nyár volt a miénk
ideiglenes
és örökkévaló
boldog gyerekkor
elúszó hajó –
Apám kaszája után
két tikkadt fuldokló
tempóztunk búzában rozsban
keserveink édes pillanataink
ott vibrálnak az Isten
amatőrfilmjén
ott fakulunk
a nagy nyári gondban
□ □
Édesanyám
afrikai törzsek vízhordóleánya
itt a szaharai délben vesszőkosárnyi
étel a fején
esti harmatban fényes csillagok
alatt botladozva
hol meg harangszó légifolyosóján úszva
haza hazafelé
kontya fölött
tonnányi répalevél
□ □ □
És átjön a szavannáson
szálig kiirtott réti tölgyek
temetőin
átjön egy félországon
úton maradtak csontvázát
megnevezi eltemeti
minden bűnt magára vesz
és elátkozza az utakat
el valahányszor
– innen és túl –
túl életen halálon álmon
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez