Zsolozsmasúlya van a helynek
mágnesként csúszik nyakára
délutáni órán ívfényforrás ha
kerüli egymást nap hold zörrenő
arany ezüst fülbevalója lustán
zsolozsmasúlya van a helynek
figyelj jegyezz vésd a kőbe kapard a falra
sejtés-e ha senki se tudja pontosan
mindenki felé és el
álmod zörgeti így
késői lepketetem
fölfalja a kutyák vonítását
nem hallom tőle lélegzeted
zuhog
zuhog
zuhog
szapora
baltacsapás
októbervért fröcsköl asztalodra
míg kivárásra lovagolnak másutt
gyopártól szomjas tuskók úsznak
izzadnak fűrészporalkonyatban nem itt belül és
nem
tej
nem
tűz
nem a halál
fekszik most
Isten lábainál
függ tőle is
és függ a mennyezettől
egyszál kábelen
üzen a végtelenből
kívülreked a nappali horzsoláson
csak éjszakákban számol
így állandóan izzik a szál
haláláig éppen belévakul már nem morzézik
nem üti a betont vadul ül üldögél sikol ¬
↓
t
↑
egyszer aztán mint a mesében kisétálnak vele őrül
mondják ha mosolyog ha sír ha emlékezik
és percenként vérzik a
lélegzete
< vissza verseskötethez