A bukdácsoló repülőből
időben kidobott/kilebegtetett
veterán és ifjabb ejtőernyősök
még a levegőégben egy költségvetésből
kiutalt kvarclámpával próbálták
elvégezni azt a színváltást
amire normális körülmények között
a TISZTÍTÓTŰZ elnevezésű
– amúgy isteni rendeltetésű –
intézmény szolgálhatott volna.
Ezen kitervelt csalárd-csaláson kissé
fölháborodtak még az angyali természettel
igazoltan mennyekbe kerülők is
de méginkább a jogerősen pokollal sújtott
atyafiak – lett is nagy ribillió!
No nem akkora hogy a többségükben
simán földet érő kidobott/kilebegtetett
ejtőernyősök ne tudták volna
a hiánycikknek számító ernyőselymet
zsineget és főképp az átbarnító szerkentyűt
– távolabbi céljaikat is fedezendő –
jó valutára váltani.
És persze várakozván kivárván az időnek
derűjét=borúját el-elirányítgatták még
egynehány fontosnak látszó földi hely-
tartóságot (soroljuk-é csak a kultikus helyeket?)
abban a szent szolgálati sugalmazásban
és meggyőződésben hogy egyszer újra
leszáll értük az a nagyon nagy gépmadár
s akkor bizony már nem lesz bukdácsolás.
Bizony akkor az ég a földhöz szorul
a vizek kicsordulnak a tüzek porig égetik
az éghetetlent (üveget követ és fémet) s
lészen rendbetéve a röppálya és leg-
főképp a meggyöngült Irányító-torony.
Uram akkor félelmükben vibrálni fognak
a Te elhalványuló dadogó csillagaid
olyan lesz minden mint egy átélt de fölfoghatatlan
gonosz álom mely csak játszik vélünk
amíg figyeljük szorgalmas ejtőernyőseidet
mert ők is csak a Te rendelésed szerint töltik
be az Űrt félelmes ugrándozásaikkal.
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez