"Egy kör az azúrba – fölöttünk
ölyvként az Idő lebeg át…"
(at. Augustin Doinao)
Mit kezdhetsz
mit veszíthetsz velem
illeszd a kérdéseket
szárnyadra barátom
de ne lökj a homokzsák-sivatagba
mint tervszerűen elhagyhatót
ki nem szól mert néma súly
de még érzékeli a honnan-hová
zuhanás relatív izgalmát
lehet még egyszer beszédes emlékező
az ellebegő ölyvről
a kékség keretezte történésben
s különben is: nem tudhatjuk
hogy föntről vagy ama mélységekből
közelít-e az Isten derűs futára
s milyen hírrel lepi meg az életükkel
annyira elfoglalt porszemeket?
< vissza Versek a Tiszatájban (1979-1999) verseskötethez