Színésznők
befagyott helyiérdekű folyók
vörösesszőke jégzajlás a Himnusz alatt…
és fekete habokba menteni lelkem
betársulni a szerelem reménytelen
kisvállalkozásába – mondtam
időszerű szenvedély két vacogó embernek
ez is hathatott meg nem tudom még miféle
hamisan formált bélelt szövegek
könyveljük el és fojtsuk lírába – gondoltam
mikor végig az ébredő városon
sétálva és mégis sietősen kifelé a történetből
szemembe sütött Apollinaire-csodálta gyönyörű
sörényed s a resti koszos ablaküvegén szívet
karcolt a télreggeli Nap
másra akkor már nem vágytam
csak fekete kávéhabokba mártani szívem
nikotinba csomagolni a halvány tüdőrózsákat
az én lelépő pillanataimnak ez jutott
ha test voltam csak
de egy test veled a Himnusz és a hajnali indulók
között – motyogtam a vagon robajának
ne túlozzunk barátom súgod majd egyszer
a Himnusz és hajnali 3 között
legyen így az is rengeteg szívverés a gyönyörben
fuldoklónak csaknem két mérkőzésnyi cselvetés
tőrbecsalás veszélyes helyzet térfélcsere
de ne fokozzuk mert fokozhatatlan
mint a hajnalba kapaszkodó végmondatod
most már csak dadogás foszlánya
öklök törmeléke
bízzál mindent a test emlékezetére
akkor én a kihajolni veszélyesből is kihajolok
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez