Soha a kórházi éjszakákat
soha a hírhozó felhőket
fekszel a tehetetlenség poklában
soha nem felejted őket
repülőzaj: föl-leszállnak
fölötted és már zuhanón súrolnak
a párnákon sima leszállásért
fohászkodnak leendő halottak
él a fájdalom de viselhető
stigmák a nagy és kisbűnök helyén
tisztuló seblánc domborul
a test fölszántott mezején
jelzéseit Ő küldte persze
imáit meg aki legjobban féltett
de nem titkolhatta el kétségeit
a vergődő pislákoló lélek.
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez