„Szürkefejű öreg bácsó”
Égből küldött mentő hágcsó
így látják a Szeret martján
mikor arra felé csángál
Domokos Pál Péter nyomán
rendületlen szívű vándor
ruganyos léptű és bátor
papi ember a javából
családjából épp harmadik
aki Szent Benedek fia
Róla zeng most e krónika
ősi magyar tagolóban
egyszer nyárban másszor hóban
nagy lélekkel reményt szállít
ügyében Istenre számít
számolja de számolatlan
útja van hol él a magyar
szó és ének a legszebben
Máriához Szent Istvánhoz
erős Szent László királyhoz!
Sohasem rest Ő az útra
Kárpát-kanyaron is túlra
el-elcsángál Moldovába
Lészpedre és Pusztinába
Klézsére és Kalugerbe
Kacsikába Rekecsinbe
csángó szóért és énekért
Lakatos Demeter versiért…
Áldja Isten jó Teodóz
atyánkat ki hitben hajóz
fiatalon s nagy terűvel
orcáján mindig derűvel
megérdemli a virágot
csángómagyaroknak áldott
„szürkefejű öreg bácsó”
ennél nem lehet szebb zárszó!