Anyámat látom
nehezen lép már
kékülő ajkán
Mária-zsoltár.
Mezőről hegynek
igyekszik éppen
fején is kosár
mint a mesékben.
Utak keresztjén
éri harangszó
suhogó dél van
messzire hangzó.
Sóhaját hallom
cipeli terhét
még ezer lépés
csak ennyi kell még!
S apám kezében
megáll az olló
venyige halmon
ím ebédhordó
Erzsébet asszony
terhével áldott –
gyújtanak együtt
tavaszi lángot.
< vissza Amíg fölragyog a jászol (Versek Keresztes Dóra illusztrációival) verseskötethez