Verseskötetek - Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből)

Sejthettem volna
de nem a sejtésen volt a hangsúly
mert a lehetetlen hűségesen
szívembe gördült
és már mióta minden fényével
ott rozsdásodik…
addig csak elütöm valahogy
az időt
kihúzom – de nem őt
s nem magamat
egymásban vagyunk
mondogatom
egy légifolyosóban két repülő
érvényes zuhanási engedéllyel
apróságokon múlik
(esetleg sárgás törmelékszerű hegyeket
figyelsz
vagy belefeledkezel
beleringatózol Nichita Stănescu
Antimetafizikájába
s irigyled hogy ő már túl jár
az érvénytelenen)
kívülről van minden sejtés
memorizálod a szél kopogtatását
és boldogan ajtót ablakot nyitasz
jöjjön ami már nem jöhet
legyen ami még késik
egy “uti ránc” legalább

< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez