Orosz Istvánnak
Az ember csupa belső fokozat
s így a gondolat és érzelem szép kárpitjából
okozat is: csupa belső fém-fa-kő-grádics.
Szüntelen Pokolba s Mennybe vezető botladozás.
És eldönthetetlen múlt-jövő.
Meg iránytűk nélküli biztos előre-hátra.
Kívülről pedig határozott talán és hátha.
Érezted már milyen a felhők hab-tortáit
szeletelő leszállni (mintha zuhanni!) készülő
repülő lépcsős-fűrészfogas döcögése?
De a lépcsők – templom iskola börtön
kilátótorony magasles – mégis bennünk
fényesednek "bennünk vásnak"…
Amíg érdekelnek a fokok lépcsők
grádicsok közti porszemek.
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez