Szívünk van, agyunk és hajunk.
Szerelmek, ezer vágy. Millió bajunk.
Lótetem. Zörgő Európa-váz. Halott anyánk.
A Boldogasszony egy szava. És por valánk.
Átlőtt mezek. Vak délutánok; zárva!
A vér erei simák. Szívemig fut árva
vonat. Európán nyögve-keresztül tolat.
Kibontja füstjét villanykoszból a vonat.
Igék. Tell Vilmos alpesi süvegben
céloz. A nyíl megáll sültalma köretben.
Szavak. Hóra mosolyog és odafagy
néhány mosoly. Pofontól zúduló lavina vagy.
Via, Fejérvárra menő hadi… Törvény,
mint paradicsomi tavakban az örvény.
Egyszer még feldob mielőtt lehúz;
"Hiúzszakértő" leszek és aztán hiúz!
Itt lüktetünk most még mostohán.
Lehet, hogy almavirágzásunk korán
jött; járt-kelt a temetők alatt,
a + – időben hatalmas lift haladt.
< vissza verseskötethez