Szőlőbontáskor, májusi-karácsonyban
foltos szalmazsák fölé leszállt az angyal.
Anyámat derékon vágta a szózat,
hogy szárnysuhogást hallott: esnie kellett a hónak.
Hát repedt a vánkos, kitoporzékolt a gyermek
“az angyal énekel”, gerendák között verdes.
Fehérre fürdettek, mint másnapi holtat,
kit jeltelen csillag is fényesre ragyoghat.
Orgona-árulásban, odakünt a betlehemi angyal
jászolkarikák kötelét vágja-nyiszálja karddal.
Hogy semmi ne kötözzön, s ne is védjen páncél!
Legyen nagy gyalázat, ha szárnyaimmal járnék!
Szőlőbontáskor, májusi-karácsonyban
születni készülök, anyám hívja az angyalt.
< vissza Amíg fölragyog a jászol (Versek Keresztes Dóra illusztrációival) verseskötethez