Visky Andrásnak és a nyári táborozóknak,
amikor elképzelem Lesiben a téli völgykatlant
Ének az erdei oltárkőnél
Délben dél után
még napozik a hó
de el nem olvad
szikráit szórja
Karácsony van
aztán este lesz
diszkréten holdas
fölöttünk tüntet
millió csillag
aztán meg reggel
és megint dél
délután este
megy mendegél
a Csillag
s áll a Hold mögé
hajnalig les’ be
csak rongyos istállók
kalyibák faházak
ajtaján les be
Január elején
valószínűtlenül ép
és márványlik még
a hó – be szép is
a néma télbeszéd
ez a fehéren fehér
ónozott domborulat
< vissza verseskötethez