Egy Hajnóczy Péter nevű fiú – ha megnézed a korabeli Sportokat – szenzációsan úszott 50 és 100 méter mellen. (Halk megjegyzésed: “mi mindig száz női mellen szerettünk volna bizonyítani.”) Országos bajnokságon is helyezett volt. Jött, jött följebb, különösen váltóban … aztán egyszer szétnyílt alatta a víz és kisétált a medence közepéről a partra. A társak nem a csodát látták, inkább megrökönyödtek. Főleg azon, hogy ez az ifjú ember ott a parton, az edzőknek fönntartott és álcázott büfében, lazán bedöntött két korsó sört, majd kihívóan cigarettára gyújtott. A “nem mindennapi tehetségű” versenyzőből később író lett. Csak önmagával versenyzett. Csak a mondatokkal. A pontosan illeszthető szavakkal küzdött, meg önmaga természetének legyőzésével. Vékony köteteit – négy jelent meg életében – “győztes hosszaknak” nyugtáztam, s tulajdonképpen minden különösebb hókusz-pókusz nélkül szerzőjüket a dobogó tetejére léptettem. Egy budai kerthelyiségben, anno – hetvenes évek, este fél nyolc – kissé meleg sört ittunk jeges vodkával, mondtam is: “most pedig jöhetne már egyetlen szál húron a Himnusz”. A prímás akkor még félóránként is félt, fél nyolckor meg különösen.
A többit tudhatod, ott álltál a közelemben.
Volt Himnusz a temetésen. Ahogy illik, énekeltünk. Az úszó-íróbajnok pár nap híján nem tölthette be 39. évét. Egy negyed augusztusi tempó hiányzott, egy hibátlan lélegzetvétel – 198I-ben.
Hogy hallotta-e a Himnuszt? Ebben bizonyos lehetsz.
Így ámultál most Rózsa Norbert tempóin. Ő lett Hajnóczy úszó tehetségének aranyra váltója Perth-ben. Itt nem kell vacakolni, házalni a fordítással. A vízbe írt jelekben ott van minden. Torzíthatatlanul, igazságosan, ésszel és erővel.
Mire a Himnuszodat játsszák, már szűz a víz. Énekelhetnéd is simán. Magyarul szépek a könnyek; de azért Te énekelnéd. Mert ebben a mellkasban a tüdők előtt egy magyar szív is “ketyeg”. Szégyellni kéne mostanában? Talán – nem. Ha a meghatódottságtól nincs hang a tátogó szájban, akkor kiírjuk, illetve beírjuk a noteszba: “adáshiba”. És én lengetném ausztrál kalapomat; de Barcelonáig, ha lehet, énekből se legyen fölmentés.
P.S.
1. (Abban persze egyetértünk, ha Rózsa Norbert a második döntőjében középen úszhat, akkor két arannyal tér haza. Az edző-mágus is így nyilatkozott: Norbi legközelebb már középen fog úszni.)
2. Mivel volt fölmentés – micsoda, minő véletlen; nem, inkább sorsszerű itt minden! Haza, Himnusz meg Rózsa. Most úgy látom: ausztráliai hulló szirmok… Ne legyen igazam. Előtte még Atlanta is!
1991. Január 22-én
(Hitel, 1991/4. sz.)
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez