Volt egyszer egy nagy folyó
ott eredt ahol az első eső
fentről magasról csordult
szinte patakokban patakzott
könny lehetett volna volt
könnyű tutajok lucfenyőből
siklottak mert a vontatók
akkoriban nem is oly rég
még fekete Volgában volunt
szembe az árral fölfelé
csak megy mendegél mígnem
kilép önként a mederből
no meg az ár átcsap a Cár
voluntas tibi Domine
bizony fiat és lőn meglesz
csak a nagy folyó oly simán
szelíden mint Petrovicsnál
mint az ólombányában a tüdő-
(leves) és a mi Sándorunk zihál
az ólomtüdőben minden időben
nézem a kis világatlaszt
a kék folyó egyenest nekünk
mi pedig mellé bizony már
néha mellé mint a folyók
ahogy kínjukban hömpölyögnek
önként melléfolynak mellé
a teremtett tengereknek
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez