Égiektől áldassék,
földiektől dícsértessék
Erdélyi Zsuzsanna!
földiektől dícsértessék
Erdélyi Zsuzsanna!
Ment Valaki Hegyen át
S Lejtő alján erdőbe
Meglátta ott Máriát
Mikor a Nap kelőbe
Kicsi asszony Magzatját
Vérharmatba füröszté
Fehér virág koszorút
Szép fejére illeszté
Nem látja még Golgotás
Kínjaiban senki más
Csak az aki küldötte:
Szegin ügyünk segille
Imahalló Zsuzsanna
Máriának követe
Boldogasszony fohászát
Hazánkra hogy tericcse
Mert megfogyunk pusztulunk
Bűneinkért elmulunk
Ha nem segél Mária
Kérésire Szentfia
Imát mondtam s meghallá
Havat küld a Hegy alá
Fehér áldást miértünk:
Új évezredbe léptünk!
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez