Verseskötetek - Mosolyelágazás

“Ne féljetek…!”

Pedig félhettek volna bőven!
Ahogy mondani szokás:
lehetett volna félnivalójuk,
hiszen a király Heródes
reggeltől estig elhatárolódott.

És holmi angyalokkal
dehogyis volt sugallatos viszonyban!
Ezért fenemód bölcsnek hitték demagógjai:
modern, előrelátó Napnyugati bölcsnek,
aki csecsemőgyilkolászati jegyzeteiben
már élezi a pengét…
"Előtanulmányaiból" látszottak a látnivaló,
riasztó jelzések: fölényből – nyelv-gyilok,
ostorszíj-rémhírek, sűrű nyálturmix
meg nyegle sziszegések.
És lehazudott tények, betiltott
JÖVENDÖLÉSEK.

"Ne féljetek…!" – hallották-e?
Vagy csak hallani akarták?
De pusztákhoz szokott jó szemükkel
a Hebronnál fehérebb, suhanó alakot
nagyon látták.
Az egyikük mondta: fénylő csillagot tart,
másikuk vélte: kormos viharlámpát.

"Ne féljetek…!" – lángolt a szózat
az éjféli félelmes éjben.
Mentek már, mi mást tehettek volna,
sodorván magukkal az álomból ébredőket.
Így mennek egyre többen, így kétezer éve,
"s az Úr dicsősége beragyogja őket".

(1992. december 24.)



< vissza Mosolyelágazás verseskötethez