“Szemébe néz a sors
arra a helyre
ahol a feje volt”
(Zbigniew Herbert)
arra a helyre
ahol a feje volt”
(Zbigniew Herbert)
mindenféle fontolgatások
redőzött homlokok
hümmögések
szapora léptek és szívverések
nagyobbacska csöndek
társaságában itt grasszál
városunkban…
s amikor egy-egy gyermek
aki hivatásból kíváncsi-naiv
a redőny réseihez kúszik
hát csattan az atyai frász…
remeghet aztán a fölismeréstől
hogy most helyette fél valaki
félelmükben lehullanak a levelek
félelmében ráhull majd a hó
s félelmében elolvad ha melegség
önti el a föld markát
benéz ekkor a Főtér
a redőny tiltakozó résein
és körbepásztázza maszatolja
fényeivel félelmeivel
a redőny tiltakozó résein
és körbepásztázza maszatolja
fényeivel félelmeivel
kérdés (lenyelve
nyelvleharapva
lehúzva WC-n
kihúzva kéziratból):
lehúzva WC-n
kihúzva kéziratból):
miért pont itt
s nem másutt
az a város
a városban a Főtér
meg a Főtérre néző ablak(ok)?!
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez