Még nincs formája tere
az árvaságnak
csak annyit mondok:
Apám után
pár évvel Édesanyám
is…
valaki exponál előhív
előhúz de már nem néz
a képre
valahogy úgy mint amikor
a lélek fájdalmában
a testet csonkulni hagyja
jöjjön el érte
a jó meg a rossz
de mindenképp megváltó halál…
hát ezért
a végigkínlódott temetői
séták
emlékállítás a faluvégtől
faluvégig vonulással
kapával öntözővel csokor virággal
aztán elképzelt kő
oda földágyuk fölé
“- így jó – már nem szólnak meg”
elrendeztem elrendeltetett
mondja augusztus legutolsó napján
a szél…
arccal állunk még a forróság
pofonjai előtt
és háttal az őszbe vájt gödröknek
de az árvaságnak
még nincs formája tere
< vissza Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek) verseskötethez