Lám hullásainkban
is van gyönyörűség
a méltó zuhanásban
a csöndes alászállásban
a libegő esésben
mindig föntről lefelé
a föld arca felé
készül a magas égből
Isten lába elé
csak levél vagyok mondja
csak boldog szerelmesek
fejére hulló barna gesztenye
a Sétakertben
csupa fuvallat vagyok
és csupa suttogás
de nem a szél játszik itt
ha felhőid ajtaján kilép
a nagy holdas ég
szindbádi éjjel
kökény színétől égő
dió ízétől férfi
birs illatától részeg
álom vagyok érted.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez