Kósa Ferencnek
Hegeid fölé
ráülnék vágta-lovadra,
látnám, hogy patái
koponyát tépnek
s a cserépút rapottya.
Kezünkön kifényesített
karperec a kengyel:
megyek a víznek
kiröhögött daccal
megcélzott fejjel!
A homlok öble alatt,
a megjelölés alatt
falon rozsdásodik a patkó.
Hol az a puszta…
és hol vannak romlatlan füvek,
mit ehetne a lovas és a ló?
< vissza verseskötethez