Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

Párizsi álom Yorick Cormieux úrral

Nagy platánlevelek ősze ez
bevitorláznak kis utcácskákba is
a Luxembourg-kertből
meg a Szent Mihály boulevard-ról…
írni lehetne rájuk vérrel verseket
valami szép október végi magyar álmot…
 
De ébren vagyok nagyon
már megint csak őt keresve
éppen harmadszor járok erre
most veled is kedves barátom
ki lettél jeles hungarus
buzgó Párizs-zarándok.
 
Csodában bíztunk eleitől fogva…
hátha mégis szembejön
egy felhajtott gallérú
nyűtt ballonkabátos
a hajdani Gauloise-füstös Conti felől
egy győztes biliárdcsatából…
 
Ezért e helyt lelassulunk
majd hosszan álldogálunk
ahol a szűk rue Christine befut
a rue des Grands Augustins-be
azaz a Nagy Ágostonok utcájába,
itt várjuk – de megint csak hiába!
a „párizsviselt” szegény magyar poétát
szerelembe-szédült árva Kormos Pistát…

Aki bizony vagy negyven éve
valóságosan is erre császkált
itt mormolta el – ima helyett is –
Apollinaire híres poémáját
a rue Christine-t dicsérte betéve
már ezért is megérdemelne
szegény Yorick barátunk egy emléktáblát…!
 
Mert bizony itt lakott a 10-es szám alatt
itt a valahai Hotel de la Gironde-ban
bár nem őrzi semmi nyom vagy „bűnjel”
már az öreg szálloda nevét is lesikálták…
 
Elképzelem ha akkor…
vagyis időben járunk erre:
így mondta volna tán Cormieux nevetve:
barátocskáim itt locsog egy miccre
a Szajna és Lutecia kövein is porosodik a zokni
menjetek csak oda szépen lábat mosni
mielőtt följöttök hozzám egy üveg borral…
aztán finoman tegyétek be az ajtót
nem ám mint otthon… nagy dirrel-dúrral…
 
És rendre mindig éjfél után
álomba szőve megjött fütyörészett
és nem is mentegetőzött
hogy mennyit késett…
 
Gyors itt az élet – mondta tán
és nagy ám a fény
de megél itt sok szegény clochard
hallgassátok csak a Notre-Dame
is értük ver elsőnek hangzó imát
hallgassátok csak ezt a szabályt
 
ezt a szabálytalan szép szívverést:
amint ráfelel távolról a Saint-Sulpice
aztán a Saint-Germain-des-Prés harangja
és viszi majd öblös-telt zúgásukat
a locsogó szőke Szajna…
 
Hajnalban e versre ébredek
egy platánlevél dús erezetén
ismeretlen betűk hídjai ívelnek át
olvassam el: valaki így akarja.
 

(2004. október 25.)



< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez