in memoriam Vasko Popa
Belecsiszol a kőbe egy halvány villámot.
A villám egymillió évig átfúrja magát a kövön.
A kőbe befűzhető már a kenderfonál.
A kenderfonál tekerhető lesz a kő nyakára.
A kőre lenéz a madár.
A madár lezuhintja a fölös magot.
A mag a kenderfonál tövén a kő méhébe jut.
Megfogan ott és a kő megszüli a hegyet.
A hegy csupa kő csupa kender csupa madár.
Az ember a kövek termékenységén ámul.
Az Isten tudja és bólint.
Vizet küld és elborítja a kövek házát.
A húz úszni fog.
És eljut valameddig.
Valameddig élnek a kövek.
De a mag örökké.
(1991)
Vasko POPA (1922-1991) szerb költő. Válogatott verseskötete Kéreg címen jelent meg 1963-ban; Ostromlott derű (1968) c. verseskötetét Weöres Sándor fordította és írt hozzá utószót. Hatása jól kimutatható a magyar költészet új törekvéseiben.
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez